A naszvadi iskolai oktatás kezdeteiről

     A naszvadi iskolai oktatás történetét illetően - főleg annak kezdeteiről - jelen pillanatban többnyire feltételezésekből lehet kiindulni, mivel ezen témakör részletes kutatásával mind ez idáig senki sem foglakozott, vagy legalábbis nincs tudomásunk ilyen jellegű kutatásokról. Mindebből adódóan bizonyos általános ismeretekre, illetve néhány szomszédos község (Ímely, Gúta, Andód) a mienknél már valamivel konkrétabban dokumentált, ilyen jellegű dokumentumaira támaszkodva próbálhatjuk meg nagy vonalakban felvázolni a naszvadi iskolai oktatás kezdeti időszakát is.
     Köztudott dolog, hogy a középkorban lényegében csak a nemesek, illetve a városi polgárok gyermekei részesülhettek oktatásban. A mai értelemben vett iskolarendszer ebben az időben még nem létezett. Az oktatás elsősorban kolostorokban, rendházakban történt. A falusi jobbágygyermekek részére az oktatás ebben az időben szinte elérhetetlen volt, kivételes esetekben került csak el egy-egy tehetséges jobbágygyermek ezekbe az oktatási intézményekbe (feltehetően az akkori falusi plébánosok jóvoltából), hogy tanulmányaik befejeztével papi, szerzetesi pályára lépjenek. A szomszédos községek történetével foglakozó szerzők is (Vráblová Z., Juhász Á., Vágvölgyi Sz.) a reformáció időszakára datálják a felekezeti falusi iskolák szaporodását. Ímelyen 1714-es, Gútán 1780-as, Andódon - kistelepülés lévén - ennél jóval később keltezésűek a helyi oktatást illető első, jelenleg feltárt írásos dokumentumok. Tudni kell persze, hogy maga a helyi oktatás tényleges kezdete a feltárt írásos dokumentumok megjelenése elé datálandó, mivel ezek a dokumentumok már egy valamilyen formában folyamatban lévő helyi oktatás ellenőrzésével, menetével kapcsolatosak. Mária Terézia Magyarország egységes iskolarendszerét szabályozandó rendelete, a RATIO EDUCATIONIS 1777-ben lépett hatályba.
     Az előzőekben leírtakból kiindulva (összehasonlítva Naszvad község akkori viszonyait a szomszédos településekével) joggal feltételezhetjük, hogy bizonyos formájú felekezeti iskolai oktatás létezhetett Naszvadon az 1600-as évek második felében, annak utolsó évtizedeiben is. Egyöntetű római katolikus hitvallású faluközösségről lévén szó, egyértelműen katolikus felekezeti oktatásról kell beszélnünk. Erre vonatkozó írásos dokumentumok egészen biztosan fellelhetők majd, feltehetően elsősorban az Esztergomi Érsekség Levéltárában. Az oktatás helyét illetően jelenleg szintén nincsenek hiteles adataink, folyhatott az oktatás a helyi templomban, plébánián, vagy akár egy erre szolgáló külön épületben is. A község első, ismert iskolaépülete - ma már nem létezik - a katolikus templom mögött állt, egyetlen helyiségből álló építmény volt, amely a XX. század elején állítólag még óvodaként, utána pedig - egészen lebontásáig - az iskola tüzelőanyagraktáraként funkcionált. Az 1850-es évek végéig egy kántortanító, iskolamester oktatta benne a község gyermekeit, lányokat, fiúkat vegyesen. Úgyszintén az 1850-es évek valamelyikében került a községbe kántortanítónak Pataky György, neki köszönhetően innét kezdődően már jóval több adatunk van az iskoláról, személyéről viszont mind a mai napig keveset tudni. Tudjuk azt, egy általa készített korabeli jegyzőkönyv másolatából, hogy az 1858. esztendőben készült el az új, két tantermes iskolaépület, szemben az eddigi egytantermes épülettel (az ún. későbbi kilencedik osztály és tanácsterem épülete a régi iskola udvarában). Innét kezdve van mód egy segédtanító alkalmazására is, s így két osztályban folyhat az oktatás. Az 1862/63-as tanévről tudjuk bizonyosan, hogy Pataky György iskolamester mellett, aki ekkor a második osztályosokat tanította, Jehlár Ferenc segédtanító tanított az első osztályban. Az adatok szerint az 1877/78-as tanévtől hatéves az oktatás, ám az iskola körülményeit, illetve a tanítók számát ismerve bizonyosan összevont oktatási formáról van szó. Pataky György iskolamester nevével az 1888/89-es tanévben találkozunk utoljára a dokumentumokban, feltehetően az "Öreg temetőben" nyugszik, amint erre még e sorok írója is emlékszik. Az egykori bölcsőde építésekor tűnt el az "Öreg temetőnek" ez a része, benne Pataky György egykori iskolamester, valamint, több, már Naszvadon eltemetett tanító és plébános síremlékével együtt. Az 1894/95-ös tanévben találkozunk először Mária Ágota és Mária Columba kedvesnővérek nevével, feltehetően innét datálható a lányok és fiúk oktatásának kettéválása is, amely egészen 1944-ig tart. Ebben az időszakban készül el a leányiskola és fiúiskola épülete is (a leányiskola épülete már látható egy 1900-ban kiadott naszvadi képes levelezőlapon), melyek aztán egészen 1976-ig a magyar iskola épületeként funkcionáltak, az egykori kétosztályos iskolaépületekkel együtt.
     De mindez már egy következő történet. Úgy a helyi oktatás kezdeti időszakának, mint eme későbbi, máig tartó időszaknak a valós feltárására komoly, aprólékos kutatómunkát igényel ahhoz, hogy a lehető leghitelesebb kép tárulhasson majd elénk a naszvadi iskolai oktatás történetét illetően. Akár ezen iskolai évkönyv, majdani évfolyamainak lapjain is.

Németh Gyula